Sziasztok!

Na ma megvolt az utolsó napja a gyerektáborozásnak, ebből kifolyólag volt rohangálás rendesen. De csak szép sorjában...

Reggel nyugisan indult, néhány bérlés, de semmi húzós, szóval normál hétköznap. Aztán dél körül elkezdtek megérkezni az iskolások a kempingszigetről a motorcsónakkal, plusz  nekem ma jött a két spanyolka is fél1körül, ugyhogy onnantól beindult a nyüzsgés a területünkön. Igyekeztem letudni a mai edzést minél előbb, mert a gyerekek meg a cuccaik meg a mindenféle miatt mindenkire szükség volt a strandon. 

Amikor végeztünk az edzéssel kicsit kifujtam magam, meg kajáltam, aztán kiderült, hogy én vagyok a szerencsés, aki a nagymotorossal begyűjtheti a szigeten hagyott túravezető csapatot, meg a mindenféle felszerelést is.

Mivel elég szeles volt az idő, és ember hiányában a szokásos kettő fő helyett egyedül vittem a motorost, kicsit izgultam, mert néha úgy belekapott a ponyvatetőbe a szél, hogy azt hittem egyszercsak felszállok mint egy hidroplán.

A sziget amúgy elég messze van, a 2db 100 Le-s motorral is eltart vagy 30 percig maxigázon amíg elér oda az ember, ezért aztán aránylag kevéssé lelkesen vettem tudomásul, hogy nem fér fel minden a motorosra, ezért be kellett vállalni még egy kört. Igazából a szeles időben a hullámokon csapkolódni csak mérsékelten volt kellemes, de hát sajna meg kellett ezt is csinálni, ezért kb 3tól 6ig motorcsónakot vezettem önfeledten.

A lényeg az, hogy úgy néz ki sikeresen letudtuk ezt a hetet a gyerekekkel, jól érezték magukat és mindenki megúszta max kisebb horzsolásokkal az 5 napos kempingezést. 

Holnapra megint brutál szelet mondanak, szóval az edzést lemondtam, de persze attól még a strandon a helyem, csak nemtudom minek...

Na mára ennyi, szevasztok!

Megosztás a facebookon