Sziasztok!

Ma megint nehezen ment a kelés reggel, valószínű azért mert senki nem kopácsolt, viszont kelni kellett, pedig alhattam volna... Na mindegy, ma volt az utolsó nyilazós nap az iskolában reggel, menni kellett nem volt mese. Értelme mondjuk ma sem volt sok, mert ugyan megdupláztuk az érdeklődők számát a múltkorhoz képest, de így is csak 2 gyerek volt. És mivel kezd meleg lenni, ezért ma a tornateremben voltunk, ahol szerintem minusz 15 fok volt, ezért most fáj a torkom. Ejnye...

Nyilazás után irány a strand, ma volt minden, túra, bérlés, vitorlázás miegymás, és elég kevesen voltunk rá, ugyhogy előfordult, hogy egyedül voltam a standon és rohangáltam mint pók a falon..

Délután volt a nagy túra, 25 fős mangrove menet, 4 guide tőlünk szóval nagy készülődés volt előtte, meg pakolás utána. Kicsit el is fáradtam a nap végére amikor jött a nap eseménye... 

A történethez tudni kell, hogy a strand partjára nem lehet kikötni sehol mert le van rakva egy kötél bólyákkal, ameddig lehet úszni. Az egyetlen hely ahova ki lehet jönni motorcsónakkal vagy jetskivel az a mi partszakaszunk, de oda is tilos. Pont ma volt szó róla, Jason a sitemanagerünk (középfőnök) mondta, hogy ha bárki ki akar kötni akkor zavarjuk el, ha nem megy akkor lökjük el a hajóját és csináljunk fotót róla, mert kezdenek elszemtelenedni a helyi erők.

Na zárás előtt nemsokkal egyszercsak kivágtat egy jetski a parta. Na több se kell, indultam lefele, mondom a csávónak, szépen türelmesen, hogy ide nem jöhet, menjen innen. Az csak nem akart sehova menni, csak mondta a magáét, hogy ő itt kiköt és szóljak a managernek ha nem tetszik. Fel is mentem szólni a filippinóknak, hogy hívják a securityt, aztán megfordultam, és látom, hogy jön még vagy 3 jetski, meg egy motorcsónak is bőszen kifele. Na akkor már kezdett a bennem lévő úriember eltünedezni és a paraszt előbújni, úgyhogy visszamentem a parta. Addigra már ugye voltak vagy 10en, és amikor kezdtem mondani, hogy menjenek innen szépen a picsába, akkor közölte velem az egyik, hogy pofa be, ő velem nem beszél, hívjam a managert és kész. Itt érkezett a lila köd, kezdtem emelni a hangom, addigra már Dickson, a kicsi filippinó is lent volt, ő is mondta nekik a magáét. Mielőtt kurvaideges lettem volna, szóltam a Joninak (kisfőnök), hogy akkor jöjjön és hozza a telefont és fényképezzünk. Le is jött, elkezdte őket fényképezni, aminek nagyon örültek, nyomták a jobbnál jobb pózokat és nagyokat röhögtek. Én hátrébbáltam, kiváncsi voltam mi lesz a vége. Röviden, a Joni kicsit higgadtabb volt mint mi, tudott velük normálisan beszélni, és kiderült, hogy az egyik csávó az egy Al Maktoum. Nem gáz, csak Dubai uralkodó családja. Megmutatta a személyijét és tényleg. Ezek után rájöttünk, hogy mi aztán mondhatunk akármit, ezek itt ki fognak szállni bulizni, ezért elengedtük a dolgot, meg aztán a strand security is ugyanezt tette, szóval hagytuk.
A mai napon tehát életemben először megpróbáltam elzavarni egy uralkodót (jó az unokaöccsét vagy valami) a saját országának a strandjáról... Érdekes élmény, különösen így utólag végiggondolva. Mert azért ha jol emlékszem a csapat egy része elég jól megtermett legény volt, gondolom testőrök, szóval ha nekiállok ellökdösni a jetskit meg a motorost akkor most vagy törött kézzel szedegetem a fogaimat, vagy a sitten ülök..

Szóval itt sose mehetsz biztosra az asszem mostmár kijelenthető! :)

Ja és már csak 15 nap! :)))

Na szevasztok!

Megosztás a facebookon